Tudomány hírei‎ > ‎

A 2011-es kémiai Nobel-díj

Gábor Siegler, 2012. jan. 27. 12:34   [ 2012. jan. 27. 12:37 frissítve ]

Amikor 1982-ben az addig ipari szempontból teljesen haszontalannak tartott magas mangán tartalmú alumínium ötvözeteket kezdte vizsgálni Dan Shechtman (Technion Műszaki Egyetem, Haifa, Izrael), olyan kép tárult a szeme elé, ami a valóságban nem is létezhetett. Ezek voltak az úgynevezett kvázikristályok. Mindeddig a kémia- és kristálytan tankönyvek azt tanították, hogy a szilárd anyagok két formában, amorf, vagy kristályos állapotban fordulhatnak elő. Előbbi a belső rendezettség szinte teljes hiányát jelenti, ilyen anyag pl. az üveg. A kristályos szerkezetű anyagokra a részecskék szabályos és periodikusan ismétlődő elrendeződése jellemző. A Shechtman által vizsgált alumínium-mangán ötvözetben korábban soha nem tapasztalt és kizártnak tartott ötös és tízes szimmetriát tapasztalt, de szabályos ismétlődést nem. Innen származik Shechtman elnevezése: Kvázikristály (mint ha-, alig kristály).

Az 1982-es első közlés nem keltett különösebb visszhangot a tudós társadalomban, sőt inkább merev elutasításra talált. 1984-től kezdődően azonban egyre több laboratórium erősítette meg Shechtman felfedezését. Újabb húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, a felfedezés nemcsak elméleti jelentőségű (a kristálytan teljes újraértelmezése), hanem óriási gyakorlati értékkel is bír. Eredményei új irányokat jelöltek ki a szilárdtest fizikai kutatásokban, jelentős eredményekkel kecsegtetnek a hő- és kopásálló bevonatok terén, de hatást gyakorolhatnak a designra és a művészetekre is.

Shechtman esete újra megerősíti Louis Pasteur sokat emlegetett állítását: a szerencsés véletlenek a felkészült elméknek kedveznek. Shechtman véletlenül „botlott” egy szokatlan, lehetetlen kísérleti eredménybe, amit feltehetőleg korábban már mások is észleltek. Ő azonban elég kíváncsi volt ahhoz, hogy utána járjon az esetnek, hatalmas tudással kellett rendelkeznie, hogy észrevegye az addigi tudományos álláspont és a megfigyelése közötti ellentmondást. Magabiztossága, szakmai tudásába vetett hite miatt megmerte kérdőjelezni az addig elfogadott elveket és elég kitartó volt, hogy igazát bizonyítsa. Egy tudós számára elérhető legnagyobb jutalom lett az eredménye: a 2011-es kémiai Nobel-díj.

 Dobóné Dr. Tarai Éva

Forrás:

1. Hargittai István: A kvázikristály többé már nem kvázi….Magyar Kémikusok Lapja, LXVI. 2011. december, 376-377.

2. http://www.origo.hu/tudomany/20111005-kemiai-nobeldij-2011.html

3. http://americantechnionsocietyblog.wordpress.com

Comments